2017-es változások a napi pihenőidő szabályaiban
- 2017. január 25. szerda, 10:48
Napi pihenőidőnek nevezi a jog azokat az órákat, melyek a munkaidő vége, és a következő napi munkaidő kezdete előtt megilletik a dolgozókat. A pihenőidő hosszát és beosztását törvény szabályozza, mely 2017-ben némileg módusult, kedvező változásokat hozva a munkavállalók számára.
A munkáltatónak a főszabály szerint legalább tizenegy egybefüggő órát kell biztosítania dolgozói számára. Az ő felelőssége tehát a műszakokat olyan módon beosztani, hogy minden munkavállaló megszakítás nélkül tizenegy órát regenerálódással tölthessen. A pihenőidőt a teljes időtartammal kell számítani, azaz a munkaidő vége és a következő napi munkaidő kezdete közt minden óra pihenőidőt jelent, így például azok is, melyeket a dolgozó a munkahely és otthona közti ingázással tölt.
Nem minden munkakörre érvényes azonban a tizenegy órás szabály. Nyolc óra pihenőidő biztosított azoknak, akik osztott vagy megszakítás nélküli munkaidőben, több műszakban, idényjellegű tevékenység keretében, vagy készenléti munkakörben dolgoznak. A főszabály szerint a tizenegy és nyolc órás pihenőidő is csökkenhet egy-egy órával évente egyszer, a téliről nyári időszámításra való átálláskor.
A 2017 január 1-jén életbe lépett törvénymódosítás nagyobb részben a nyolc órás pihenőidővel foglalkoztatottakat érinti, illetve az óraátállításkor is új szempontokat kell majd figyelembe venni. A megújult törvény értelmében ugyanis a két egymást követően beosztott pihenőidők együttes időtartamának el kell érnie a huszonkét órát. Mit is jelent ez? Ha például az óraátállítás miatt a tizenegy óra pihenőidő tíz órára csökken, a munkáltatónak a következő napon legalább tizenkét óra pihenést kell biztosítania dolgozója számára. Ennek gyakorlati kivitelezése azonban néhány esetben problémába ütközhet. Ha például a munkavállaló napi munkaideje tizenkét óra és plusz egy óra munkaközi szünet, akkor a napi pihenőidő legfeljebb 11 óra lehet, így a huszonkét órát csak egy “váltás” kihagyásával, vagy szabadnap beiktatásával lehet kivitelezni. Példának okáért, 6.00-tól 19.00-ig, illetve 18.00-tól 7.0-ig tartó munkaidő esetén a tíz órás pihenőidőt követő napon a tizenkét órás csak akkor biztosítható, ha a dolgozó egy műszakban nem kerül beosztásra.
Hasonló gondok merülhetnek fel az osztott munkaidőben foglalkoztatottak beosztásakor is, amikor a munkaidő két részletre bomlik, így eleve rövidül a napi pihenőidő. A munkáltató feladata a rendelkezésére álló eszközökkel áthidalni ezeket a problémákat.